A "fixáció" szó a pszichológiában elsősorban Freud nevéhez köthető, és olyan állapotot vagy folyamatot jelöl, amikor egy személy érzelmileg vagy pszichológiailag megakad egy korábbi fejlődési szinten. Ez a megrekedés kihat az egyén későbbi viselkedésére és kapcsolataira is. A fixáció gyakran gyermekkori élményekhez vagy fejlődési szakaszokhoz kapcsolható, ahol az adott személy nem képes továbblépni az új kihívások kezeléséhez szükséges készségek fejlődése nélkül.
Példák fixációra:
- Orális fixáció: Valaki túlzottan foglalkozik orális aktivitásokkal felnőttként, mint például dohányzás, rágógumizás vagy túlzott evés. Ez az orális szakaszban megrekedt fejlődés jele lehet.
- Anális fixáció: Az egyén túlzottan perfekcionista vagy rendmániás, ami az anális szakasz kontroll iránti vágyához köthető.
- Fallikus fixáció: Az emberek gyakran túlzottan el vannak foglalva hatalommal vagy szexualitással, amit a fallikus szakasz megoldatlan konfliktusai okozhatnak.
A fixációk befolyásolhatják az érzelmi és kapcsolati életet, ugyanakkor terápia vagy önreflexió segítségével ezek oldhatók.
