A „doloroso” egy olasz eredetű zenei kifejezés, amelyet leggyakrabban a klasszikus zenében használnak, és magyarul „fájdalmas” vagy „bánatos” jelentéssel bír. Ez az utasítás az előadónak azt sugallja, hogy a darabot érzelmes, melankolikus hangulatban játssza. A „doloroso” egyfajta érzelmi mélységet kölcsönöz a zenei előadásnak, és segít a hallgatónak azonosulni a zenemű szomorú vagy elgondolkodtató részeivel.
Példák a „doloroso” kifejezés használatára:
- Egy lassú zongoradarab, amely „doloroso” utasítással kezdődik, finom érzelmi rezgéseket közvetít.
- Az opera áriában a szopránénekes „doloroso” részt ad elő, hogy a karakter szenvedését hangsúlyozza.
- Egy vonósnégyes lassú tétele „doloroso” jelzéssel olyan hangulatot teremt, mintha a hallgató egy régi, bánatos emlékre gondolna.
- A zeneszerző a szimfónia második tételét „doloroso” utasítással látta el, hogy a háború okozta veszteséget érzékeltesse.
- Egy filmzene „doloroso” részlete tökéletesen kiegészíti a gyászos jelenet képi világát.
Ez a kifejezés tehát nemcsak zenei, hanem kulturális jelentőséggel is bír, mivel a zene egyes elemein keresztül közvetíti a fájdalom és bánat érzését.
