A „diszkant” zenei kifejezés, amely a legmagasabb szólamot vagy hangfekvést jelöli egy vokális vagy hangszeres zeneműben.
Tartalom
diszkant eredete
A „diszkant” szó a latin „discantus” szóból származik, amely több szólamban énekelt dallamot jelentett a középkori és reneszánsz zenében.
Szófaj
főnév
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A kórusban a diszkant szólam különösen szépen szólt a templomi koncerten.
– A fiatal fiú hangja diszkant volt, mielőtt megváltozott volna a serdülőkorban.
– A zeneszerző különleges figyelmet fordított a diszkant részlet kidolgozására a művében.