Az "asszonánc" kifejezés a költészetben és a zeneelméletben használt fogalom, amely olyan rímelési technikát jelöl, ahol a hangsúlyos szótagok magánhangzói egyeznek, míg a közvetlenül utánuk következő mássalhangzók különböznek. Ez a rímfajta a balkáni népköltészetből ered, de a magyar költészetben is sokszor előfordul. Az asszonánc nem teremt olyan erős összecsengést, mint a tiszta rím, így lazább, játékosabb hatást kelt, és gyakran szándékosan alkalmazzák bizonyos hangulatok és ütemek eléréséhez.
Példák:
-
asszonánc rím
- sötét vég – öreg kép
- táncol – láncol
-
költői példa egy versből
Petőfi Sándor: Szeptember végén
"Még nyílnak a völgyi hársak,
De már nem éltheti láz…" -
további egyszerűbb példák
- körte – vöcsök
- alma – bajka
Az asszonáncokat gyakran alkalmazzák a zene és a költészet területén azok, akik a hangzás változatos játékosságát keresik. Próbálj te is hasonló példákat találni, hogy jobban megértsd ezt az érdekes rímelési módot!
