Az "adopciánus" szó a vallástörténetben használatos, és a Jézus Krisztus személyére vonatkozó teológiai nézet egyik formáját írja le. Az adopciánusok azt vallják, hogy Jézus nem eredendően volt Isten fia, hanem Isten őt emberi életében fogadta el így, például megkeresztelkedésekor vagy feltámadásakor. Ez a nézet eltér a hagyományos keresztény tanítástól, amely szerint Jézus Isten fia volt a születésétől fogva.
Példák:
-
Korai keresztény viták: Az első néhány században többféle teológiai nézet létezett a keresztény világban, amelyek közül az adopciánus tan csak egy volt. Sok vita kérdését képezte, hogyan értsük Jézus természetét.
-
Elutasítás a zsinatokon: Az adopciánus tantételek közül sokat elutasítottak különböző zsinatokon, például a nicaeai zsinaton, amely megerősítette a Szentháromság tanát.
-
Modern nézetek: Bár az adopciánus tan ma már kevésbé elterjedt, néhány teológus és keresztény csoport ma is vitázik róla, hogy milyen formában jelent meg Jézus isteni természete az emberi világban.
-
Összehasonlítás más eretnek tanokkal: Az adopciánus nézeteket gyakran egy lapon emlegetik más korai keresztény eretnekségekkel, mint például az arianizmussal, amely szintén Krisztus isteni és emberi természetének viszonyáról szól.
Az ilyen példák segítenek megérteni, hogyan illeszkedik az adopciánus nézőpont a vallástörténeti és teológiai kontextusba.
