A "dakhma" szó a zoroasztrizmus vallásában használt építményre utal, melyet leginkább az úgynevezett "csend tornyaként" ismernek. A zoroasztrianizmus ősi iráni vallásának rituális helye, ahol a holttesteket elhelyezik, hogy a természetes elemektől – mint a napfény és az állatok – lebomoljanak, mivel a föld vagy tűz általi temetkezést tisztátalannak tekintik. A dakhmák főként Iránban és Indiában (különösen Mumbai környékén, ahol jelentős párszi közösség él) találhatóak.
Példák a dakhma használatára:
- Zoroasztrikus hagyományok: A dakhmák a zoroasztrikus temetkezési rítus fontos elemei, mivel a hitük szerint a test tisztátalanná válik a halál után, így nem kerülhet érintkezésbe a földdel vagy tűzzel.
- Építészeti kialakítás: Tipikusan kör alakú, magas falakkal rendelkező struktúra, amely megakadályozza az emberek belelátását, de lehetővé teszi, hogy a ragadozó madarak hozzáférjenek a testhez.
- Történeti jelentőség: Bár sok dakhmát már nem használnak a modern világban, ezek az építmények fontos kulturális és történelmi emlékek, amelyek a múlt zoroasztrikus gyakorlatainak tanúi.
- Alternatív temetkezési helyek: Indiában, ahol a legtöbb aktív dakhma található, a párszi közösségek többsége már új, környezetkímélőbb módszereket keres a temetkezésre, például a kremáció vagy más alternatív rítusok használatával.
A mai világban a dakhmák többé már nem kerülnek gyakran használatba, de történelmi és vallási jelentőségük továbbra is megmarad a zoroasztriánus közösségekben.
