A "geokarp" kifejezés különösen a botanikában használatos jelenséget írja le, ahol a növény termése a föld alatt fejlődik ki. Ez a folyamat számos, főként föld alatti termést hozó növénynél megfigyelhető. A geokarpia olyan adaptáció, amit a növények a környezeti feltételekhez való alkalmazkodás során fejlesztettek ki, például azzal a céllal, hogy megvédjék a termést a ragadozóktól vagy a változó éghajlati viszonyoktól. A föld alatt érés előnyös lehet továbbá a nedvesség megőrzése szempontjából is, különösen száraz környezetben.
Íme néhány példa geokarp növényekre:
-
Földimogyoró (Arachis hypogaea): A legklasszikusabb példa a geokarpiára. A beporzás után a virágok szára lefelé nő, és a földbe nyomódik, ott fejlődnek ki a termések.
-
Mandulafű (Geocarpon minimum): Egy ritka növényfaj, amely szintén geokarpiával szaporodik, bár nem annyira közismert, mint a földimogyoró.
-
Atylosia scarabaeoides: Egy babféle, amely mellesleg geokarp jellegzetességekkel is rendelkezik.
Ezek a növények gyakran különleges ökológiai közösségek tagjai, és komoly érdeklődést váltanak ki a botanikusok körében, akik tanulmányozzák az alkalmazkodásuk módjait és előnyeit.
