A „novícius” kifejezés olyan személyt jelöl, aki szerzetesrendbe vagy vallási közösségbe lépés előtt áll, és még próbaidőszakát tölti a rend szokásainak és szabályainak elsajátítása céljából.
Tartalom
novícius eredete
A „novícius” latin eredetű szó, jelentése „új”, „kezdő”. Az újonnan beavatott szerzetesekre vagy tanulókra utal a vallási közösségekben.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– Az új novícius hamar beilleszkedett a kolostor életébe, és lelkesen tanulta a szertartásokat.
– A novícius minden reggel részt vett a meditációs gyakorlatokon, hogy elmélyítse spirituális tudását.
– A novícius feladatai közé tartozott a kert gondozása és a templomi szertartások előkészítése.
