A „divus” latin eredetű szó, jelentése „isteni” vagy „istenített”, gyakran használták az elhunyt császárokra, akiket istenként tiszteltek.
Tartalom
divus eredete
A „divus” latin eredetű szó, jelentése: isteni vagy szent. Gyakran használták római császárok posztumusz istenítésére.
Szófaj
melléknév
Szinonimák
isteni, istenfélő, szent, mennyei, fenséges
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– Az ókori rómaiak több császárt is divus rangra emeltek haláluk után.
– A történészek sokat vitatkoznak arról, hogy mely uralkodók érdemelték ki valóban a divus címet.
– A divus státusz nem csak vallási, hanem politikai jelentőséggel is bírt az ókori Rómában.
