A disszonancia zenei vagy érzelmi feszültség, ellentét, amely harmóniátlanságot vagy összeférhetetlenséget jelent.
Tartalom
disszonancia eredete
A „disszonancia” szó a latin „dissonantia” szóból ered, ami a „dis-” (nem) és „sonare” (hangzani) szavak összetételével „nem összhangzó” jelentésű.
Szófaj
főnév
Szinonimák
Feszültség, ellentét, összhanghiány.
Ellentéte
konzonancia, harmónia
Példamondatok
– A zenekar előadása során a különböző hangszerek közötti disszonancia érezhető volt, ami zavarta a közönséget.
– A politikai vita során a két fél érvei között jelentős disszonancia mutatkozott meg, ami megnehezítette a kompromisszum elérését.
– A filmben a képek és a zenei aláfestés közötti disszonancia szándékosan lett alkalmazva, hogy feszültséget keltsen a nézőkben.
