A magyar denominatívum főnévből képzett melléknév, amely az alapszóval kapcsolatos tulajdonságot vagy viszonyt fejez ki.
Tartalom
denominatívum eredete
A „denominatívum” a latin „denominare” szóból származik, ami „elnevezni” jelent. Nyelvészeti szakkifejezésként egy szóból származó új szóra utal.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– Az „asztalos” egy tipikus denominatívum, amely a foglalkozásra utal.
– A nyelvészek gyakran vizsgálják a denominatívumok kialakulását és szerepét a nyelvben.
– A „pék” szintén egy denominatívum, hiszen a kenyérsütéssel foglalkozó személyt jelöli.