Az "ultima manus" kifejezés a latin nyelvből származik, és szó szerinti fordításban "utolsó kéz"-t jelent. Ezt a kifejezést gyakran használják arra, hogy azt a végső simítást vagy utolsó szerkesztést jelöljék meg, amely során egy mű vagy projekt teljesen elkészül és befejezettnek tekinthető. Az "ultima manus" utalhat egy könyv végső korrektúrájára, egy művészeti alkotás utolsó ecsetvonására, vagy bármely más projekt utolsó lépésére, amellyel az valóban késznek tekinthető.
Példák az "ultima manus" használatára:
- Könyvírás: Az író végigolvassa a kéziratot, és elvégzi az utolsó javításokat, mielőtt kiadatná a könyvet.
- Festészet: A művész hozzáadja a végső részleteket a festményhez, például fényeket vagy árnyékokat, ezzel téve teljessé az alkotást.
- Filmgyártás: A rendező és a szerkesztő véglegesítik a vágást, beleérte a hang- és vizuális effekteket is, mielőtt a filmet bemutatják.
- Építészet: Az építkezés utolsó szakasza, amikor az utolsó simításokat végzik el az épületen, például a festést vagy a belső dekorációt.
- Programozás: A fejlesztők befejezik az utolsó debugolást és optimalizálást, mielőtt egy szoftvert piacra dobnának.
Az "ultima manus" tehát a kreatív és munkahelyi folyamatokban is kulcsfontosságú, hiszen ez biztosítja, hogy a végeredmény kifogástalan legyen.
