A "jurátus" szó jelentése magyarul a jogi egyetemi hallgatóra utal, különösen a régi időkben a jogi tanulmányokat folytató diákokra. Eredetileg a "jurátusok" azok a diákok voltak, akik már letették a szigorlatukat, de még nem szerezték meg a jogi diplomájukat, és gyakorta valamiféle gyakornokként, vagy segítőként dolgoztak hivatalos ügyekben az oktatók és bírák mellett. A kifejezés a latin "iurare" szóból származik, ami azt jelenti, hogy "esküszik", utalva arra, hogy ezek a hallgatók gyakran tettek esküt a jogi pályához való csatlakozáskor.
Példák:
-
Az 1800-as években a jurátusok segédkeztek a bírósági eljárásokban és tanulták a törvényeket.
-
A jurátusok gyakran költöztek a szülővárosukból a nagyvárosokba, ahol több lehetőségük volt jogot tanulni.
-
A jurátus pozíció lehetőséget adott a diákoknak, hogy kapcsolatokat építsenek a jogi szakmában.
-
Sok híres jogász karrierje jurátusként kezdődött, amikor még csak megfigyelők voltak, majd később jelentős szereplőkké váltak a jog világában.
-
A jurátus szó ma már ritkábban használatos, de még mindig fellelhető történelmi jogi kontextusban.
