A "jubé" szó a francia eredetű és az építészet terén használatos kifejezés, ami a keresztény templomok belső terében található, a szentélyt a hajótól elválasztó, általában művészileg díszített emelvényt jelöli. A középkori európai templomépítészet jellemző eleme volt, ahol a megfelelő részeket ezzel különítették el, és szerepe volt a szentély és a hívők közötti határok meghatározásában.
Példák a "jubé" használatára:
- A középkorban a jubé gyakran faragott fa- vagy kőkorlátból állt.
- Sokan a jubé-ra állva hallgatták az evangéliumokat a szentmisék alatt.
- A barokk stílusú templomokban a jubé művészien díszített, kiemelve az épület szépségét.
- Számos, ma is álló európai templomban található megörökítve egy eredeti jubé.
Fontos megjegyezni, hogy a "jubé" mára kevésbé elterjedt, főként történelmi kontextusban találkozhatunk vele, ám egyes országokban gondosan őrzik azon alapvető struktúrákat, melyek bemutatják az egykori építészeti törekvéseket.
