A „vivipara” kifejezés az élőlények szaporodási módjára utal, ahol az utódok az anya testén belül fejlődnek, és az anya közvetlenül élve szüli meg őket. Ez a szaporodási forma különbözik az oviparától (tojásrakó) és az ovoviviparától (tojás az anya testében fejlődik, de végül tojásból kel ki). A viviparous szaporodás jellemző az emlősökre, de találkozhatunk vele egyes halaknál és hüllőknél is.
Példák vivipara élőlényekre:
- Emlősök:
- Ember
- Orrszarvú
- Delfin
- Macska
- Kutya
- Denevér
- Borz
- Halak:
- Guppi
- Kvagárysa
- Hüllők:
- Kékgyík
- Egyes vipera fajok
A viviparous szaporodás azzal az előnnyel jár, hogy az utódok védelmet kapnak az anya testében, stabilabb környezetben fejlődhetnek, és gyakran jobban felkészülten érkeznek a világba, mint például a tojásból kikelő társaik. Ez a szaporodási forma szoros anyai kapcsolatot is kialakít az utódokkal, különösen a hosszabb vemhességi idővel rendelkező fajoknál.
