Versláb a magyar nyelvben az időmértékes verselés alapegysége. Ez az egység két vagy több szótagból állhat, amelyek hosszú és rövid szótagok sorozataiból épülnek fel. A verslábak változatai különböző ritmust adnak a szövegnek, ami kulcsfontosságú a költészet hangulatának és zenei jellegének megteremtésében. A verslábszerkezetek fontos szerepet játszanak a klasszikus költészetben, különösen az ókori görög és latin irodalomban. Az alábbiakban néhány gyakori versláb példát mutatunk be:
- Jambus: Egy rövid szótag, majd egy hosszú szótag (ᴗ –)
- Trocheus: Egy hosszú szótag, majd egy rövid szótag (– ᴗ)
- Daktilus: Egy hosszú szótag, majd két rövid szótag (– ᴗ ᴗ)
- Anapesztus: Két rövid szótag, majd egy hosszú szótag (ᴗ ᴗ –)
- Spondeus: Két hosszú szótag (– –)
- Pirrichius: Két rövid szótag (ᴗ ᴗ)
Ezek a verslábak segítenek a költőnek egyedi ritmust létrehozni, ami meghatározza a vers dallamát és tempóját, így gazdagítva az olvasói élményt.
