A „rescriptum” a római jogban a császár által kibocsátott válasz vagy rendelet, amelyet egy konkrét jogi kérdésre adott válaszként írtak. Gyakran jogi kérdések tisztázására vagy bírósági ügyek eldöntésére szolgált, és hivatalos jogforrásként volt tekinthető.
rescriptum eredete
A „rescriptum” latin eredetű szó, jelentése: „visszaírt” vagy „írásbeli válasz”. Az ókori Rómában a császári rendeletekre, válaszokra utalt.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A kutató az eredeti dokumentum alapján készített egy rescriptumot, hogy könnyebben hozzáférhetővé tegye a szöveget a diákok számára.
– A bíróság rescriptum formájában közölte a döntését, amely minden érintett fél számára kötelező érvényű.
– A középkori szerzetesek gyakran készítettek rescriptumokat a fontos vallási szövegekről, hogy megőrizzék azokat az utókor számára.
