Az „optativus” egy nyelvtani mód, amely kívánságot vagy lehetőséget fejez ki, gyakran a klasszikus nyelvekben, mint a latin vagy a görög.
Tartalom
optativus eredete
Az „optativus” szó a latin „optare” igéből származik, ami „kívánni” jelentésű. Nyelvtani módot jelöl, amely vágyat vagy lehetőséget fejez ki.
Szófaj
melléknév
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
kötelező érvényű
Példamondatok
– Az ókori görög nyelvben az optativus kifejezte a vágyott eseményeket vagy lehetőségeket.
– A latin nyelvtanban az optativus ritkábban fordul elő, mint a görögben, de szintén a kívánságok megfogalmazására szolgál.
– A finn nyelvben az optativus egy speciális igealak, amelyet a remények és kívánságok kifejezésére használnak.
