Az "obsit" szó a magyar nyelvben elsősorban katonai kontextusban használt kifejezés, és a leszerelés, szolgálatból való kilépés okmányát jelenti. Az "obsitot adni" annyit tesz, mint leszerelni valakit a hadseregből, tehát ez a dokumentum az aktív katonai szolgálat megszűnését igazolja. A szó eredete a latin "absolutum" kifejezésre vezethető vissza, ami annyit tesz: felmentett, szabad. Az "obsit" írásos igazolás arról, hogy a katona teljesítette szolgálati kötelezettségét, és többé nem kötelezett katonai feladatokra. Történelmi és kulturális kontextusban találkozhatunk vele szépirodalmi művekben és népdalokban is, ahol az obsit átvitt értelemben a szabadság, hazatérés és újrakezdés szimbóluma lehet.
Példák:
- A frissen leszerelt katona boldogan lobogtatta az obsitját.
- Gyula megkapta az obsitját, és végre hazatérhetett a családjához.
- Az öregnek már régen megadatott az obsit, de a katonás fegyelem nem múlt el vele.
- A háború végén a katonák sorra kapták meg az obsitot.
