A „nagyképű” egy olyan melléknév, amelyet akkor használunk valakire, ha túlzottan magabiztosnak, önhittnek, felsőbbrendűnek mutatja magát másokkal szemben. Ilyen ember általában lenézően viselkedik, azt gondolja, hogy több, fontosabb vagy jobb másoknál, és az önbizalma túlmegy az egészséges határon. A nagyképű személy kevéssé fogad meg másokat, kijelentései sokszor lekezelőek, néha fontoskodónak, felfuvalkodottnak vagy beképzeltnek tűnik.
A „nagyképű” szó jelentése tehát kifejezetten negatív, jellemzője az aránytalanul magas önértékelés, illetve az ebből fakadó kellemetlen, ellenszenves, távolságtartó fellépés.
Példák a „nagyképű” szó használatára:
- Az új kolléga nagyon nagyképű, mintha csak ő értene mindenhez.
- Ne légy már ilyen nagyképű, mások is tudhatnak valamit.
- Sokan nem szeretik Petrit, mert nagyképűen beszél mindenkivel.
- A sportoló annyira nagyképű volt, hogy azt hitte, legyőzhetetlen.
- Az ő nagyképűsége miatt nem hívják el sehova.
- Már az első találkozásnál feltűnt a nagyképű viselkedése.
- Így nehéz barátokat szerezni, ha valaki ennyire nagyképű.
A „nagyképű” szó szinonimái:
- beképzelt
- felfuvalkodott
- elbizakodott
- pökhendi
- önhitt
- fölényes
- öntelt
- fontoskodó (bizonyos szövegkörnyezetben)
Összefoglalva:
A „nagyképű” azt jelzi, hogy valaki túl sokra tartja magát, ezt érezteti is másokkal, ezért könnyen ellenszenvet válthat ki. Általában nem szeretjük az ilyen embereket, mert nehéz velük együttműködni, beszélgetni, vagy barátkozni.
További tipp:
Az „alázatos” vagy „szerény” szavak éppen ellentétesek a nagyképű szóval.
