A kontrabasszus a legalacsonyabb hangfekvés egy zenei hangszeren vagy énekhangban, gyakran mély, gazdag tónusokkal jellemezve. Gyakori példája a nagybőgő.
Tartalom
kontrabasszus eredete
A „kontrabasszus” a latin „contra” (ellen) és „basszus” szavakból ered, utalva a basszus hangszereknél mélyebb hangterjedelemre.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A zenekarban a kontrabasszus mély hangja adta meg az alapot a többi hangszer számára.
– A koncerten a kontrabasszus játékát különösen élveztem, mert lenyűgöző volt a hangzás.
– A zeneszerző különleges szerepet szánt a kontrabasszusnak az új szimfóniájában.
