A kántor a zsidó és keresztény vallási közösségekben a liturgikus énekek előadásáért felelős személy, aki gyakran zenei vezetői feladatokat is ellát.
Tartalom
kántor eredete
A „kántor” szó a latin „cantor” szóból származik, ami énekest jelent. Az egyházi zene területén használták az ének vezetőjére vagy vezető énekesre.
Szófaj
főnév
Szinonimák
Nincs ismert szinonima
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A falu kántora minden vasárnap orgonajátékkal kísérte a misét.
– A kántor feladata nemcsak az éneklés, hanem a templomi kórus vezetése is.
– Az új kántor lelkesedése hamar magával ragadta a gyülekezetet.
