Az „imperátor” a római köztársaság és császárság idején a hadvezéreknek adott cím, amely később a császárok hivatalos megnevezésévé vált. Jelentése: parancsnok vagy uralkodó.
imperátor eredete
Az „imperátor” a latin „imperare” szóból származik, ami parancsolást jelent, és eredetileg győztes római hadvezéreket illettek ezzel a címmel.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
Császár, uralkodó, fejedelem, király.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– Az imperátor hatalma kiterjedt az egész birodalomra, és senki sem mert ellene szólni.
– Az új imperátor trónra lépése után számos reformot vezetett be a közigazgatásban.
– Az imperátor parancsára a légiók azonnal útra keltek, hogy megvédjék a határokat.