A „felkiáltójel” a magyar nyelvben használt írásjel, amelyet általában akkor alkalmazunk, amikor hangsúlyozni szeretnénk egy mondatot vagy erős érzelmet kívánunk kifejezni. Ezt az írásjelet a mondat végén helyezzük el, és gyakran lelkesedés, düh, meglepettség vagy figyelmeztetés jeleként szolgál.
A felkiáltójeleket nemcsak az érzelmek kifejezésére használjuk, hanem például parancsok, felhívások és figyelmeztetések megjelenítésére is. Fontos szerepe van abban, hogy a mondandót dinamikusabbá tegye, és az olvasó vagy hallgató figyelmét megragadja.
Példák a felkiáltójel használatára:
- Vigyázz, jön az autó!
- De gyönyörű ez a nap!
- Takarodj innen!
- Nem hiszem el, hogy ezt megcsináltad!
- Segítségre van szükségem!
- Nézd, ott repül egy sas!
- Ne csináld ezt soha többé!
- Hűha, ez tényleg csodálatos!
- Azonnal fejezd be a vitát!
- Jaj, de ijedős vagy!
A felkiáltójel tehát nemcsak a mondatoknak ad erőt, hanem a kommunikációt is élénkebbé és színesebbé teszi a használatával.
