A dizőz olyan énekesnő vagy előadóművész, aki elsősorban kabarékban, mulatókban és más szórakozóhelyeken lépett fel, és dalait látványos, érzelmekkel teli, gyakran színpadias előadásmóddal adta elő.
A szóhoz erősen hozzátartozik a régi mulatók és kabarék világa. Csillogó estélyi ruhák, tollboák, nagy gesztusok, szenvedélyes dalok és füstös éjszakai lokálok hangulata társul hozzá. Ez a fajta szórakoztatás különösen a 20. század első felében volt népszerű Európában, így Magyarországon is.
Manapság a „dizőz” kifejezést már ritkábban használjuk eredeti jelentésében. Sokszor játékos vagy enyhén ironikus felhangja van, főleg akkor, ha valaki feltűnően teátrálisan, túldíszített külsőségek között ad elő egy dalt. Ha például egy esküvőn valaki csillogó ruhában, hatalmas gesztusokkal és drámai átéléssel énekel, tréfásan mondhatjuk rá: „Úgy lépett fel, mint egy igazi dizőz.”
Régebbi műsorokban akár a konferanszié is így mutathatta be az est egyik női előadóját: „És most következzen esténk dizőze!”
Maga a szó a francia diseuse kifejezésből származik. Eredetileg olyan női előadót jelentett, aki gyakran zenei kísérettel, erősen dramatizált módon adott elő dalokat, sanzonokat vagy szövegeket.
Vagyis a dizőz nem egyszerűen énekesnő volt: a személyisége, a megjelenése és az előadásmódja ugyanúgy része volt a produkciónak, mint maga a dal.
