A "daktilo" a magyar nyelvben az irodalomban és a verselésben használt metrikai fogalom, amely egy versláb típusát jelenti. A daktilus egy hosszú szótagból és két rövid szótagból áll, így a ritmusa hangsúlyosabb az első szótagon, majd elcsendesedik a következő kettőn. Ez a mintázat a vers ritmikájának és tempójának szabályozására szolgál.
Példák a daktilusra:
- Tengerek: [Hosszú – rövid – rövid] szótagok például: Ten-ge-rek (az "e" egy rövid szótag, így összességében megfelelően reprezentálja a daktilus szerkezetét).
- Álmokban: [Hosszú – rövid – rövid] szótagok: Álm-ok-ban (az "á" hosszú, míg az "ok" és "ban" rövid szótagok).
- Gyors vonat: [Hosszú – rövid – rövid] szótagok: Gyors-vo-nat (itt a "gyors" a hosszú, míg "vo" és "nat" rövidek).
A daktilus kiváló eszköz a költészetben, mely lehetővé teszi az alkotók számára, hogy hangsúlyosabbá tegyék verseik különböző részeit, kiemelve a vers vagy éppen elbeszélés ütemes természetét.