A "dajnál" szó a magyar nyelvben nem egy mindennapi kifejezés, és jelentése kissé régies vagy irodalmi jellegű. A szó gyökere a "da" vagy "daj" alakban menthető vissza, amely egyfajta gondoskodást vagy dédelgetést jelentett az ősi magyar nyelvben. Ezzel kapcsolatban például a "dajkál" szó, amely ma is használatos dajkálás, vagyis a kicsik szeretetteljes gondozásának leírására.
Példák a "dajnál" szó használatára:
-
Versekben vagy irodalmi művekben: "A dajnálja a fáról lehullott gyümölcsöt, mint egy régi barátot, ki sok mindent megélt."
-
Régi népdalokban: "Dajnálja a gazda a borát, de a végén csak elcsordul a poharából."
-
Történelmi írásokban: "A király dajnálta márvány trónját és sohasem kívánta elhagyni palotáját."
-
Szépirodalomban: "Az anya dajnálta minden egyes szem diót, amit a kertben szedett."
Bár a mai magyar nyelvben nem gyakori a "dajnál" kifejezés, irodalmi vagy történelmi szövegekben belefuthatunk, és ilyenkor a szövegkörnyezet segít kideríteni, hogy kifejeződött valamilyen érzelem vagy gondoskodás.
