A „concertante” zenei műfaj, amelyben a hangszeres szólisták és a zenekar egyenrangúan szerepelnek, gyakran versenyszerű elemekkel.
concertante eredete
A „concertante” az olasz „concertare” szóból származik, ami „összehangolni” jelent. Zenei műfaj, ahol hangszeres szólisták és zenekar együtt játszanak.
Szófaj
Melléknév.
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A zenekar legújabb műsorában több concertante darab is helyet kapott, amelyek különleges hangszerelésükkel nyűgözték le a közönséget.
– A koncert során a hegedűs kiemelkedő szerepet kapott a concertante részben, lenyűgözve a hallgatóságot virtuóz játékával.
– A zeneszerző új művében a concertante elemek harmonikusan kapcsolódnak össze a szimfonikus részletekkel, izgalmas zenei élményt teremtve.