A magyar capriccio egy zenemű, amely a magyar zenei hagyományokat játékos, szeszélyes stílusban ötvözi, gyakran improvizatív elemekkel.
Tartalom
capriccio eredete
A „capriccio” olasz eredetű szó, amely a „capo” (fej) és „riccio” (göndör) szavakból származik, utalva a hirtelen ötletekre vagy szeszélyes viselkedésre.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
képzelgés, szeszély, hóbort, fantázia
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– Az új étterem különlegessége a capriccio, amely különféle sajtokkal és friss zöldségekkel van megpakolva.
– A zenekar a koncert végén egy vidám capricciót játszott, amely mindenkit táncra perdített.
– A festő legújabb műve egy színes capriccio, amely a természet és a városi élet találkozását ábrázolja.
