A „felkiáltó mód” a magyar nyelvben az igék egy olyan alakját jelenti, amely a felszólításra, kérésre vagy parancsolásra utal. Gyakran használjuk, amikor valakit cselekvésre szeretnénk ösztönözni vagy irányítani. A felkiáltó mondatokban az igealak gyakran módosul, és eltér a kijelentő mód sablonjától. Ez a ragozási forma különösen a második személyben (egyesszám és többesszám) használatos.
Példák a felkiáltó módra:
- Menj! – Felszólítás arra, hogy valaki induljon el valahova.
- Olvass! – Kérés vagy parancs, hogy valaki kezdjen el olvasni.
- Figyelj! – Utasítás, hogy valaki összpontosítson valamire.
- Fejezd be! – Felszólítás arra, hogy valaki hagyjon abba valamit.
- Állj meg! – Parancs arra, hogy valaki álljon meg.
- Ne fuss! – Figyelmeztetés vagy parancs, hogy valaki ne fusson.
- Takarítsd össze a szobád! – Kérés vagy parancs a szoba rendbetételére.
- Hozd ide a könyvet! – Kérés vagy parancs, hogy valaki hozza ide a könyvet.
- Gondolkodj pozitívan! – Bátorítás vagy tanács; cselekvésre ösztönözés a gondolkodás irányának megváltoztatására.
A „felkiáltó mód” segít kifejezni a határozott szándékot vagy vágyat valaki felé, gyakran közvetlen és egyértelmű módon.
