A tonika a zenei skálák első foka, amely a hangnem alapját adja meg. Ez a hang az adott skála legfontosabb hangja, amely köré a zenei mű felépül, és gyakran a kompozíciók kezdő vagy záró hangjaként szerepel. A tonika stabilitást és nyugalmat sugároz a zenei szerkezetben.
tonika eredete
A „tonika” zenei kifejezés a görög „tonos” szóból ered, mely feszültséget vagy hangmagasságot jelent. A tonika a hangnem alapját és legfontosabb fokát jelöli.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
Főzet, erősítő, gyógyszer, ital.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A zenei darab tonikája határozottan megadta az alaphangulatot az egész műnek.
– A tonika szerepe a zenei harmóniában kulcsfontosságú, hiszen ez az a hang, amely köré a többi hang szerveződik.
– A tonika akkordja gyakran az első és az utolsó akkord is egy kompozícióban, ezzel keretet adva a zeneműnek.
