A „toccata” egy zenei műfaj, elsősorban billentyűs hangszerekre komponált darab, amely virtuóz technikát és gyors futamokat igényel. A barokk korban vált népszerűvé, gyakran improvizatív jellegű, és célja a zenész technikai képességeinek bemutatása.
toccata eredete
A „toccata” szó az olasz „toccare” igéből származik, amely jelentése „érinteni”. Eredetileg az ujjak virtuóz technikáját bemutató billentyűs művekre utalt.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A koncerten a zenekar egy lenyűgöző toccatával nyitott, amely azonnal megragadta a közönség figyelmét.
– A toccata dinamikus ritmusai és virtuóz futamai különösen nagy kihívást jelentenek a zongoristák számára.
– A barokk korszak egyik legismertebb darabja Bach d-moll toccatája és fúgája, amely gyakran szerepel orgonakoncerteken.
