A szakralitás a szent, isteni vagy transzcendens minőségére utal, amely vallási vagy spirituális kontextusban jelentkezik. Magában foglalja a szent helyek, tárgyak vagy rítusok tiszteletét, valamint az emberi élet mélyebb, spirituális értelmének keresését.
szakralitás eredete
A „szakralitás” a latin „sacralis” szóból származik, amely a „sacer” (szent) szóból ered. Jelentése a szentség, szent jelleg vagy vallási áhítat fogalmait takarja.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
profán, hétköznapi, földi
Példamondatok
– A templom építészeti stílusa a szakralitás jegyeit hordozza magában, lenyűgözve az oda látogatókat.
– A szakralitás különleges szerepet tölt be a közösség életében, összekapcsolva a múltat a jelennel.
– Az ünnepi szertartás során a szakralitás érzete áthatotta a résztvevőket, mélyebb megértést adva számukra.
