A rondó zenei forma, amelyben egy visszatérő főtéma (A) váltakozik eltérő epizódokkal (B, C stb.). Jellemzően az A-B-A-C-A mintázatot követi. A barokk, klasszikus és romantikus zene kedvelt szerkezete, mivel lehetőséget ad a változatosságra és az ismétlésre egyaránt.
Tartalom
rondó eredete
A „rondó” a francia „rondeau” szóból származik, ami kört vagy ismétlődést jelent. Eredetileg középkori versforma, később zenei szerkezet lett, amely ismétlődő témákat használ.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A zenekar lenyűgözően adta elő a híres rondót a koncerten.
– A költő új verseskötetében számos rondó található.
– A barokk zene kedvelői különösen értékelik a rondó formát.
