A „polifonikus” kifejezés több szólamból álló zenei szerkezetet jelöl, ahol az egyes szólamok önállóan is értelmezhetők és egyenrangúak. Gyakran használják a klasszikus zenében, például a barokk kori fúgákban, ahol a szólamok összefonódva gazdag, összetett harmóniát alkotnak.
polifonikus eredete
A „polifonikus” a görög „polys” (sok) és „phōnē” (hang) szavakból származik, és több hang egyidejű megszólalását jelenti, gyakran zenei kontextusban.
Szófaj
Melléknév
Szinonimák
Nincs ismert szinonima
Ellentéte
monofonikus,egyhangú,egyszólamú
Példamondatok
– A polifonikus zene különleges élményt nyújt a hallgatóknak, mivel több szólam egyszerre szólal meg harmonikus összhangban.
– A kórus előadása polifonikus szerkezetű volt, ami kihívást jelentett a résztvevők számára, de a végeredmény lenyűgöző lett.
– A zeneszerző polifonikus dallamokat komponált, amelyek gazdagítják a mű érzelmi mélységét és dinamikáját.
