A „le” magyar szó gyakran irányt jelöl, például lefelé. Használható mozgásra, csökkenésre vagy valaminek a végeként. Kontextusfüggő jelentése van.
Tartalom
le eredete
A „le” magyar eredetű, irányjelölő határozószó, amely a fent és lent ellentétpár része, és a lefelé irányuló mozgást vagy helyzetet jelöli.
Szófaj
Igekötő.
Szinonimák
alá, lent, alul, lejjebb, lefelé
Ellentéte
fel,
Példamondatok
– A macska gyorsan leugrott a kerítésről.
– Kérlek, írd le a házi feladatot, hogy ne felejtsd el!
– Az eső miatt csúszós lett az út, így lassan mentünk le a dombról.