A „konspirátor” olyan személy, aki titkos tervben vagy összeesküvésben vesz részt, gyakran valamilyen politikai vagy társadalmi cél érdekében.
Tartalom
konspirátor eredete
A „konspirátor” a latin „conspirare” szóból ered, ami „összeesküvést sző” jelentésű. Eredetileg együtt lélegzést, összebeszélést jelentett.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
Összeesküvő, cselszövő, intrikus.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A konspirátorok titkos találkozót szerveztek az elhagyatott raktárépületben.
– A történelmi regény központi alakja egy zseniális konspirátor, aki a háttérből irányítja az eseményeket.
– A bíróságon kiderült, hogy a gyanúsított valójában egy jól ismert konspirátor, aki több összeesküvésben is részt vett.
