A „hienc” a 17-18. századi Magyarországon a nyugati határvidéken élő németajkú lakosság elnevezése volt, akik sajátos nyelvjárást és kultúrát alakítottak ki.
Tartalom
hienc eredete
A „hienc” szó a nyugat-magyarországi német telepesekre utal, akik a 18. században érkeztek, és sajátos nyelvjárást beszéltek.
Szófaj
főnév
Szinonimák
Nincs ismert szinonima
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A régi mesterségek közül az hienc a legérdekesebb, hiszen különleges anyagokkal dolgozik.
– A faluban mindenki tisztelte az hiencet, mert őrizte a hagyományokat és a tudást.
– Az hienc műhelye tele volt régi eszközökkel és különleges szerszámokkal.
