Sztoicizmus, vagyis a sztoikus filozófia, egy ókori görög filozófiai irányzat, amelyet főként a nyugalom és belső béke elérése jellemez, miközben az érzelmi reagálásokat minimalizáljuk. Az iskola alapítója Zénón volt, és később olyan gondolkodók, mint Epiktétosz, Seneca vagy Marcus Aurelius alakították tovább. A sztoikusok úgy gondolták, hogy a szenvedés oka a világban az, hogy az emberek az érzelmeik rabjai. A boldogság és a béke eléréséhez el kell távolítani magunkat az érzelmi viharoktól, és meg kell próbálni racionálisan, erényesen élni.
Példák a sztoicizmusra:
- Kontrollálhatóság elve: Csak azokra a dolgokra fókuszálj, amelyeket tudsz irányítani; például a saját tetteidre, nem mások véleményére.
- Emocionális függetlenség: Ne hagyd, hogy a külső történések befolyásolják belső békédet.
- Logikus gondolkodás: Minden helyzetet próbálj meg logikusan és racionálisan kezelni, érzelemmentesen.
- Halál és veszteség elfogadása: Az életet végessége elfogadása segíthet megszabadulni a veszteségtől való félelemtől.
- Elengedés gyakorlása: Ne ragaszkodj túlságosan a materiális javakhoz, mert ezek végső soron nem biztosítanak tartós boldogságot.