Az enharmonikus kifejezés olyan azonos hangmagasságú, de eltérő nevű hangokat jelöl, mint például Cisz és Desz, vagy Fisz és Gesz.
Tartalom
enharmonikus eredete
Az „enharmonikus” szó a görög „en” (benne) és „harmonikos” (összhangzatos) szavakból származik, zenei fogalomként a hangok azonos hangzását jelöli.
Szófaj
Melléknév
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A zeneszerző az enharmonikus váltásokkal különleges hangulatot teremtett a művében.
– Az enharmonikus hangok különböző írásmóddal ugyanazt a zenei hangzást képviselik.
– A zongorista könnyedén játszotta az enharmonikus modulációkat a darabban.