A magyar „conductus” középkori latin eredetű, többszólamú egyházi ének, amelyet gyakran ünnepi vagy ceremoniális alkalmakkor adtak elő.
Tartalom
conductus eredete
A „conductus” a latin „conducere” igéből származik, jelentése „vezetni”. Középkori énekforma, amelyet gyakran ünnepi vagy vallási eseményeken használtak.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A középkori zenetörténet egyik jelentős műfaja a conductus, amelyet gyakran vallási szertartások során adtak elő.
– A conductus dallamai sokszor egyszerűek, de kifejezőek, így könnyen megjegyezhetők és előadhatók voltak.
– Egyes zenetudósok szerint a conductus fejlődése hozzájárult a polifonikus zene későbbi kibontakozásához.
