A janzenizmus egy katolikus református mozgalom volt a 17. és 18. században, amelyet Cornelius Jansen holland teológus alapított. A mozgalom az egyházon belüli szigorúbb lelki megújulást szorgalmazta, különösen az Isten kegyelmével és az emberi akarat szerepével kapcsolatos tanítások terén. A janzenizmus hangsúlyozta az eredeti bűn következtében eltorzult emberi természetet és Isten kiválasztó kegyelmének fontosságát az üdvözülésben. Ennek eredményeként a janzenizmus kihívás elé állította a katolikus egyház hivatalos tanításait, ami számos vitát váltott ki az egyházon belül.
Példák a janzenizmusra:
- Kegyelmi dualizmus: Hangsúlyozta, hogy az üdvösség kizárólag Isten kegyelméből fakad, emberi cselekedetek nem járulhatnak hozzá.
- Vallási szigorúság: Az erkölcsi és vallási életben a janzenisták nagy hangsúlyt fektettek a szigorú aszketizmusra és bűnbánatra.
- Morális előírások: Az emberi természet bűnös mivoltának hangsúlyozása miatt szigorú erkölcsi és vallási előírásokat támogattak.
- Ellentét a jezsuitákkal: A janzenisták szemben álltak a jezsuitákkal, akiket túlságosan engedékenynek tartottak az erkölcsi és vallási kérdésekben.
- Pápai ellenállás: A pápaság többször is elítélte a janzenizmust, különösen annak kegyelemmel kapcsolatos tanításai miatt.
