A zodiákus szó az asztrológia és csillagászat világából származik, magyarul az „állatövet” jelenti. A kifejezés eredete a görög „zōidiakòs” (állatfigurákat tartalmazó) szóból ered, mivel a zodiákus jegyek többsége állatokat ábrázol. Az zodiákus egy 12 részre osztott, képzeletbeli sáv az égen, amelyben a Nap, a Hold és a főbb bolygók látszólag mozognak, ahogy a Föld körül kerülik. Ez a sáv az égi egyenlítő körül helyezkedik el.
A horoszkópok alapját is a zodiákus alkotja. Az egyes emberek születésekor a Nap elhelyezkedése alapján rendelnek hozzájuk egy zodiákus jegyet (csillagjegyet). Ez határozza meg az asztrológusok szerint az illető személyiségét, tulajdonságait, sőt, sorsát is.
Példák – A zodiákus jegyei:
- Kos (Aries)
- Bika (Taurus)
- Ikrek (Gemini)
- Rák (Cancer)
- Oroszlán (Leo)
- Szűz (Virgo)
- Mérleg (Libra)
- Skorpió (Scorpio)
- Nyilas (Sagittarius)
- Bak (Capricornus)
- Vízöntő (Aquarius)
- Halak (Pisces)
Mindegyik jegynek megvannak a maguk jellemző tulajdonságai, amelyeket a horoszkópok szerint az adott jegybe született emberek mutatnak.
Mire használják a zodiákus szót?
- Horoszkópok és személyiségjegyek meghatározására.
- Csillagászati megfigyelések során, amikor a Nap vagy bolygók mozgását írják le a zodiákus öv mentén.
- Asztrológiai elemzésekben, kompatibilitás vagy előrejelzések során.
A „zodiákus” szó szinonimái
- Állatöv
- Állathoroszkóp (ritkábban, bár ez nem teljesen pontos)
(A leggyakoribb és elfogadott magyar megfelelője az „állatöv”.)
Ez tehát a zodiákus rövid, de részletes bemutatása – ha érdekel, hogy melyik jegybe tartozol, csak nézd meg, hogy születésedkor a Nap a zodiákus melyik szakaszában állt!
