A tintaceruza egy összetett magyar szó: a „tinta” (folyékony, színes íróanyag) és a „ceruza” (íróeszköz) szavakból áll. Jelentése egy speciális íróeszköz, amelynek belsejében viasszal kevert tinta található. Ez a tinta a hagyományos grafit helyett kerül a ceruza testében a hegybe, és íráskor – hasonlóan a ceruzához – papírra kerül, de víz hatására fixálódik, ami olyan, mintha tintával írták volna. Régen főleg hivatalos, üzleti vagy kereskedelmi célokra használták, amikor olyan írástechnikára volt szükség, amit nehéz kitörölni vagy meghamisítani, de nem igényel igazi töltőtollas tintát.
Példák a tintaceruza használatára:
- Korai szerződések aláírása
- Régi iskolaéletben vázlatok, jegyzetek készítése
- Kereskedelmi, üzleti nyilvántartás vezetése
- Címkék, csomagküldő űrlapok kitöltése, ahol fontos, hogy az írás ne legyen eltávolítható
- Saját kézzel írt levelek, ahol tartósság volt a cél
- Rajzok, vázlatok, melyeket utólag tintával véglegesítettek
A tintaceruza jellemzői:
- Kívülről hasonlít egy hagyományos ceruzára
- Írásképe élénkebb, sötétebb a grafitceruzánál (általában lila vagy kék színű)
- Az írást nehéz kiradírozni
- A tintaceruza írása vízzel megérintve elkenődik, utána viszont végleges
Tintaceruza szinonimái
A magyar nyelvben nincs teljesen tökéletes szinonimája, de néha így is hivatkoznak rá:
- íróceruza
- anilin-ceruza
- másolótoll (bár ez nem teljesen ugyanaz)
Ennél a szónál fontos tudni, hogy ma már ritkán használjuk, de a régi dokumentumokban, fényképeken, filmekben gyakran találkozhatunk vele!
Tipp: Ha látsz régi, sötétkék vagy lilás írást régi papíron, könnyen lehet, hogy tintaceruzával készítették!
