A „harmadik személy” kifejezés gyakran több különböző kontextusban is előfordul. Általánosságban véve a „harmadik személy” egy olyan perspektívát vagy pozíciót jelöl, amely valamilyen formában kívülállóként vagy megfigyelőként tekint az eseményekre vagy a kommunikációra. Leggyakrabban az irodalomban és a nyelvtanban találkozunk vele.
A „harmadik személy” irodalmi értelmezése:
Az elbeszélés egyik olyan formája, ahol a narrátor az eseményeket kívülállóként meséli el, „ő”, „ők”, „azok” névmások használatával. Ez az elbeszélés forma lehetőséget ad a történet objektív bemutatására és több szereplő gondolatainak, érzéseinek bemutatására is.
Példák harmadik személyre:
- Irodalom: A narrátor leírja, hogy „A fiú sétált az erdőben, és azon gondolkodott, milyen szép a természet.”
- Nyelvtan: A magyar nyelvben a harmadik személyű névmások: „ő”, „ők”, „az”.
- Hétköznapi kommunikáció: „Anna azt mondta, hogy nem jön el a bulira.”
Igy a harmadik személy használata rugalmas és sok helyzetben lehetővé teszi az információk részletezését és többféle nézőpont megjelenítését.
