A „teringettét” egy magyar indulatszó, régi, népies, enyhén tréfás vagy dühös felkiáltás, amit akkor használnak, amikor valaki meglepődik, bosszankodik, csalódik, vagy szeretné kifejezni az indulatait, de vulgáris, durva kifejezés helyett inkább enyhébb szóval élne. Gyakran humoros célzattal vagy a szitkozódás valamely „cenzúrázott” változataként jelenik meg.
- Szitokszó-pótlék: Az egyik eredete a komolyabb trágár szavak eufemisztikus (enyhített) változata; sokszor a „teremtette” vagy más szitkozódások helyettesítője.
- Hangutánzó, játékos szó: Olyan szó, amely hangzásával is érzékelteti az indulatot.
Példák a „teringettét” szó használatára
- Teringettét! Már megint elfelejtettem bezárni az ajtót.
- Hát teringettét, hol lehet már ez a busz?
- Teringettét neki, csak ne lenne ilyen sok házi feladat!
- Teringettét, majdnem leestem a lépcsőről!
- Teringettét, elveszett a kulcsom!
Szóhasználat jellemzői
- Állandósult szókapcsolatokban is előfordul, például: „teringettét neki”, „hej teringettét”.
- Többszörös formulaszavak része: „Teringettét, teremtettét, hát hogy lehet ilyet csinálni?”
- Hangulatában hasonlít a „teremtette”, „fenébe”, „az anyját”, „a fene”, „az áldóját” szavakhoz, de ezeknél jóval enyhébb.
Szintén használt szinonimák, rokon értelmű szavak:
- teremtette
- a fene egye meg
- a kutyafáját
- a manóba
- az ördögit
- ménkű
- a csudába
- a kutyának a kölyke
Ezek mind olyan szavak, amelyeket akaratlanul is mondhatunk bosszúságunkban vagy amikor nem akarunk káromkodni, de mégis ki kell engedni egy kis gőzt.
Összefoglalás
A „teringettét” tehát egy enyhe, játékos, régies magyar indulatszó, mely a trágár szitkozódásokat helyettesíti, és főleg düh, meglepetés, idegesség vagy bosszúság kifejezésére használjuk. Ideális szó, ha nem akarunk durvák vagy sértők lenni, de mondani akarunk valamit, amikor „elszakad a cérna”.