A „tapintatlan” szó a magyar nyelvben olyan személyt vagy viselkedést ír le, aki nincs tekintettel mások érzéseire, nem érzékeli, vagy figyelmen kívül hagyja azt, hogy szavaival vagy tetteivel megsértheti, megbánthatja a másikat. Aki tapintatlan, az gyakran túl őszinte, de főleg akkor, amikor ilyesmit nem volna illendő kimondani; nincs benne kellő empátia vagy elegancia. A szó eredete a „tapintat” főnévből és a „-tlan” fosztóképzőből áll össze, tehát „taktika nélküli”, „nem odafigyelő”.
Mikor nevezünk valakit tapintatlannak?
- Amikor nem méri fel a helyzet súlyosságát vagy érzékenységét, és ezt nem veszi figyelembe a megnyilvánulásaiban.
- Ha nem veszi észre, hogy amit mond vagy tesz, az bántó lehet más számára.
- Akkor is tapintatlannak számít valaki, ha például egy kényes helyzetben (gyász, betegség, munkahelyi kudarc, családi vita stb.) nyers őszinteséggel, vagy érzéketlenül viselkedik.
Példák tapintatlan viselkedésre
- Valaki baráti társaságban megjegyzi egy másik személy megjelenését kritikus hangnemben:
- „Nem hízott meg egy kicsit mostanában?”
- Egy kollégának a teljesítményét a többiek előtt kritizálod:
- „Te tényleg ilyen lassan dolgozol mindig?”
- Kínos vagy érzékeny témát hozol fel családi ünnepségen:
- „Na, és te mikor végre házasodsz meg, már mindenki várja!”
- Nem veszed figyelembe, hogy valaki éppen rossz passzban van, és kéretlen tanácsokat adsz:
- „Nem értem, miért vagy szomorú, másoknak sokkal rosszabb az élete.”
- Frissen elvált ismerősödnek oda nem illő kérdést teszel fel:
- „És hogyhogy elváltatok? Valaki mást talált?”
A „tapintatlan” szó szinonimái
- érzéketlen
- udvariatlan
- tolakodó
- otromba
- faragatlan
- durva
Összegzés
Tapintatlan az, aki nem mérlegeli a helyzet érzelmi oldalát, és gyakran bántó, meggondolatlan dolgokat mond vagy tesz. Az ilyen emberekkel szemben gyakran érezhetjük azt, hogy „sértődöttséget okoznak”, még ha ez nem is volt szándékukban. A tapintatosság tehát az a tulajdonság, amivel mindezek ellenkezőjét elkerülhetjük.
