A „talpfa” egy vasúti kifejezés, amely a vasúti sínek alátámasztására és rögzítésére szolgáló, általában fából, betonnal erősített vagy műanyagból készült gerendát jelenti. Leggyakrabban fából (tölgy-, bükk-, akácfából) készítették, de ma már a betontalpfa került előtérbe a hosszabb élettartam miatt. A talpfákat a sínek alá merőlegesen helyezik el, így eloszlatják a sínekre nehezedő terhelést, valamint biztosítják a megfelelő nyomtávolságot is. Nélkülözhetetlen eleme a vasútpálya felépítésének.
Példák a „talpfa” szó használatára:
- A régi vasútállomáson a talpfák sok helyen már elkorhadtak.
- Minden sínpár egyenletesen elhelyezett talpfákon nyugszik.
- A pályafenntartók rendszeresen ellenőrzik a talpfák állapotát.
- A felújítás során a régi, fából készült talpfákat betontalpfa váltotta fel.
- A vasúti sínek rögzítéséhez szükség van jó minőségű talpfákra.
- A kisvasút pályáján még hagyományos, impregnált fa talpfákat használnak.
- Az új építésű szakaszokon már műanyag talpfákat is alkalmaznak.
- A nagy melegben a fa talpfák könnyebben elvetemedhetnek.
A „talpfa” szó szinonimái:
A „talpfa” szónak magyar nyelvben nincsenek igazán széles körben használt szinonimái, viszont szaknyelvi körben néha használják helyette ezeket (bár nem teljesen egyenértékűek):
- vasúti alj (ritka, szaknyelvi)
- sínalj (nagyon ritka)
- sínfa (szintén ritka, inkább beszélt nyelvben előforduló)
Összefoglalva:
A „talpfa” a vasúti pályák nélkülözhetetlen része, mely a síneket tartja, elosztja a terhelést, biztosítja a szerkezet stabilitását. Leggyakrabban fával, de modern vasutaknál betonnal vagy műanyaggal találkozhatunk.
