A "szuperegó" vagy "felettes én" a pszichoanalízis egyik alapfogalma, amelyet Sigmund Freud vezetett be. A szuperegó az emberi elmében a tudatos, társadalmi értékek és erkölcsi normák hordozója és a személyiség azon része, amely az etikai gondolkodásért és az önkritikáért felelős. A szuperegó a szülők, nevelők és a társadalom által közvetített elvárások és szabályok alapján alakul ki, és arra törekszik, hogy a személyiség a "helyes" és "erkölcsös" viselkedésmódokat kövesse.
A szuperegó működése erőteljesen befolyásolja az egyén viselkedését és döntéseit, gyakran egyensúlyozva az id és az ego között, melyek az ösztönös vágyak és a realitás között mozognak. Az egót arra ösztönzi, hogy figyelembe vegye a társadalmi normákat és az erkölcsi ítéleteket.
Példák:
- Bűntudat: Ha valaki hazudik, és utána rosszul érzi magát emiatt, a szuperegó dolgozik.
- Altruizmus: Segíteni valakinek anélkül, hogy elvárnánk valamit cserébe, gyakran a szuperegó motiválta cselekedet.
- Hűség a szabályokhoz: Amikor valaki azért tartja be a törvényeket, mert erkölcsileg helyes, nem pedig azért, mert fél a büntetéstől.
- Önkritika: Folyamatosan megbeszélni magunkkal, hogyan lehetnénk jobbak vagy etikailag helyesebbek.
- Büszkeség az elvekhez való hűség miatt: Ha kiállunk valamiért, amit igaznak hiszünk, mert az összhangban van erkölcsi normáinkkal.
