A szűkmarkú kifejezés egy jelző, amely egy személy tulajdonságát írja le, és arra utal, hogy az illető nem szívesen ad, oszt meg dolgokat másokkal, különösen az anyagi javakat vagy pénzt. A szűkmarkú ember tehát fukar, takarékoskodó, és nehezen nyílik meg, ha valamit adnia kellene másoknak.
Részletesebb magyarázat
A „szűkmarkú” szóban az „adott markot” kell elképzelni. Egy szűk markú ember „szűken tartja a markát”, azaz nem nyitja ki szívesen, hogy adjon belőle másoknak. Gyakran a spórolás, az anyagi javak túlzott őrzése vagy a kicsinyes hozzáállás jellemzi ezt a magatartást.
Példa használata:
- „Péter szűkmarkú, sosem hajlandó fizetni, ha elmegyünk enni valahová.”
- „Bár gazdag, mégis szűkmarkú módon él, és alig költ valamit saját magára vagy másokra.”
Szűkmarkúság és fukarság
A szűkmarkúság rokon értelmű az olyan szavakkal, mint a fukar, zsugori vagy fösvény. Mindezek azt fejezik ki, hogy valaki igyekszik a saját pénzét és vagyonát minél jobban megtartani, és nem szívesen költ vagy osztja meg azt másokkal. Az ilyen magatartás nem feltétlenül a szegénység vagy szükség eredménye, hanem inkább egyfajta belső hozzáállás, amely azt eredményezi, hogy az illető nem költ szívesen.
Ellentétes kifejezés
A „szűkmarkú” ellentéte a bőkezű vagy nagylelkű, ami azt jelenti, hogy valaki szívesen és könnyen ad, megosztja másokkal a pénzét vagy javait, és nem sajnálja a segítséget nyújtani, akár anyagi, akár más formában.
Például:
- „Anna mindig bőkezű, szívesen támogatja a barátait, és nem sajnálja a pénzt, ha mások segítségére van szükség.”
